Furcsa találkozás

Emlékszem arra, hogy megláttam őt,

Fellobbant bennem a vágy.

Ott állt Ő némán és úgy nézett rám,

Szemével karjába zárt.

Csak táncoltunk némán és forgott

 az egész világ,

Akkor egy álom valóra vált.

Úgy érzem nem volt ez más,

Egy furcsa találkozás,

És aztán jött az a tánc,

Szíven talált.

Elhittem, mint egy mesét,

Szerelmünk történetét,

Szívembe véstem nevét örökre tán.

Nem hittem el azt, hogy

Csak ennyi volt,

De az volt az utolsó tánc.

Vártam, hogy még egyszer meglátom őt,

És újra a karjába zár.

Csak táncolnánk némán,

És forogna minden tovább.

Épp úgy, mint akkor az egész világ.